nyakadra bízom vággyal terhes csókjaim.
Angyalok szemével nézem majd az arcodat,
mint tündöklő világom legfényesebb ékkövét.
Te mennyei látomás, te fényből fogant erény,
fehér tested őrzi a szerelem ízét.
Szemedben ősi álmaim nem létező színe.
Menny-emlék önt el, amikor átölelsz.
Arcodra festem a boldogság mosolyát,
s te szívembe töltöd az örömöt: magadat.
Holnap tündérek ágyán hajtod le a fejed.
Holnap felhők közé szállunk, csak így, szárnyatlan.
Holnap valósággá lesz a katatón képzelet.
Holnap szerelmünk fényszirmain szeretkezünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése