fekszem a szőnyegen, kiver a víz.
Eltűnt a sok szín, az illat s az íz;
fázom, jól esne a máglyahalál.
Félek, úgy reszketek, ölel a tél.
Mellkasomon ólom-ördög guggol.
Emlékek szakadnak rám a múltból.
Barátnak szólít a borotvaél...
Nem értem, hogy történt ez meg velem:
leszakadt rólam a jobbik felem.
Úgy érzem ,mindennek vége szakadt.
Túl magasra másztam, letört az ág.
Egyedül magammal - rossz társaság...
Nyöszörgök szégyenem súlya alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése